Ezt a nótát a tavaszi féléves analízis kurzusra szántam és februárban elő is adtuk Endrével az ELTE Gólyavárban a deriválás témakör bevezetéseképp. (A Zénón paradoxonok, a deriválás és a kataton skizofrénia kapcsolatáról 3 percben lásd: https://youtu.be/OJRIsf8MMds)
A refrénje egy régebbi (halál;orgazmus) improvizációból származik, a szövegén decembertől februárig dolgoztam, társas összejövetelek alkalmával gyakran kísérletileg átélve a pillanatba dermedést és a múlt-jövő között ugrálást. Végül Endrével közösen tisztáztuk és öntöttük zenei formába. Az elejére került egy Hamvas idézet, ami nincs a videóban, de jár hozzá. A végére egy picit módosított Weöres Sándor jutott. Méltó eljövendő emléket állítunk a legendás egyenlítői guineai úszónak, Ericnek, az angolnának, aki minálunk Knézy Jenő kommentálásával vált híressé. Azóta válaszul kaptam egy Keresztes Szent Jánosig visszanyúló T. S. Eliot idézetet is.
„Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük – holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük, azt hisszük, holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet.” – Hamvas Béla
Zénón paradoxonokról bővebben:
- MateMorfózis (FameLab) – A változás pilanata: https://youtu.be/OJRIsf8MMds
- Tajgetosz Show & Anzselika Habpatron – A nagy VERSENY: https://youtu.be/xJxowg1n1BQ
