Jó két éve javasolta Horváth Bence a 444-től, hogy írjak egy cikket a kedvenc képletemről. Hogy mi az, azt egyből tudtam, hiszem kitaláltam már ez előtt, amikor a Kék Lóban egy MateMorfózis szeánsz alkalmával megkért a pultos lány, hogy írjam fel a kezére. Tehát a kedvenc képletem a Hopf-fibrálás. Jól ki is fundáltam akkor a koncepciót. Volt egy félbemaradt áltudományos dalelemző sorozat [https://indiecrawford.blog.hu/…/altudomanyos…], ide szántam a cikk hosszabb verzióját az időközben megjelent (halál;orgazmus): Dinamikus Meditáció lemezhez kapcsolódva, melynek borítóján épp a Hopf-nyaláb látható. Azóta (
) már inkább nincs, mint van, ha csak e két létállapot közül lehet választani, de a Hopf-fibrálás aktuálisabbá vált, mint valaha. Néhány BME-n kutató fizikussal folytatott tárgyalás hatására megállapítottam, hogy az előző mondatban a nem igazán működő régebbi zenekaromról tett vicceskedő megállapítás is szorosan összefügg a Hopf-fibrálással, minthogy az a kétállapotú kvantumrendszerek, a kvantuminformáció alapegységét képező qbit matematikai modellje. Az előadást küldöm Matyi&Matyinak, a
vídzséinek, akiktől a borítóképet kaptam!